Lapszemle: Aero Magazin augusztus (2014.08.07.)
Az Aero Magazin 2014. augusztusi számában megjelent űrkutatási vonatkozású cikkeket ajánljuk.
Az Aero Magazin 2014. augusztusi száma két, igen nagy utat bejáró mesterséges égitestről közöl ismertetőt, amelyek ez alkalommal programjuk fontos állomásához érkeztek.
A Rosetta az üstökösnél – Magyar tudósok egy nemzetközi projektben (Szalai Sándor, Wigner FK)
Az immár évtizede útjára bocsátott szonda végre megközelítette úti célját, a Csurjumov-Geraszimenko-üstököst. Novemberben tervezik a szonda Philae egységének sima leszállását az üstökös magjának felszínére. Lévén ennek a programnak a szoftvere magyar fejlesztésű (MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, valamint az SGF Kft.), a műveletet idehaza is komoly, figyelmet érdemlő előkészületek kísérik. A cikk szerzője maga is nagyban részese ennek a programnak, így pontos és hiteles leírást olvashatunk a célja előtt álló berendezés megbízhatóságának alapos ellenőrzéséről, annak minden vonatkozásában – a tapasztalat szerencsére megnyugtató.
Olvashatunk rövid ismertetést a Naprendszer eddigi üstököseinek szondás vizsgálatairól, illetve arról, miben különbözik a Rosetta elődeitől. Megtudhatjuk, mi is a szonda és a leszállóegység elnevezésének gyökere, miért is fontos és különleges a sima leszállás és az azt követő vizsgálatok sorozata, milyen ismereteket várunk ennek révén a Naprendszer ősi, évmilliárdokkal ezelőtti múltjáról, végül részleteket tudhatunk meg a szonda útjáról a felbocsátásától egészen a céljáig. Útja közben a szonda „találkozott” a Steins, majd a Lutetia nevű kisbolygóval is.
Végül a szonda, valamint a leszállóegység és műszereinek ismertetése következik. Mindezeket több fénykép és látványos rajzok teszik szemléletesebbé.
Közeledünk a Plútóhoz! – A New Horizons felélesztése (Almár Iván)
E szonda is egyike a Naprendszer nagy távolságait bejáró eszközöknek – mint pl. a Voyager-szondák. Úti célja eredetileg a Plútó-Charon törpebolygó-páros, ám útja közben programját lehetőség szerint kiegészítik egyéb, a Kuiper-öv nagyobb méretű égitestjeinek a vizsgálatával. Lévén az út hosszú, így időtartama is tetemes, s ennek mintegy 80%-át a műszerek hibernálva töltik. Mostanság a 2015 júliusára tervezett megközelítés előtt ismét fölébresztik a szondát, hogy – 4,8 milliárd kilométerre a Földtől – a hátralévő utat már aktív állapotban eltöltve minden készen álljon. E távolságban már nem létezik közvetlen földi irányítás, hiszen a fény (és így a rádióhullám is) csak odafelé is mintegy fél órányit utazik. Időközben a Hubble-űrteleszkópot is szolgálatba állították, hogy „munkát adjon” a szondának – a Plútó vidékéhez közelebb eső égitestek felfedezésével. Maga a Plútó és – hozzá képest meglehetősen nagy méretű – holdja, a Charon a program legfontosabb célja: megközelíteni, majd lefényképezni, megvizsgálni a páros rendszer viselkedését, környezetével együtt. Vajon van-e óceán a Charon jeges felszíne alatt? Mit lehet találni ott, ahol –230 °C körüli a fagyosság? Mi a törpebolygó-páros keletkezésének eredete, hogyan fejlődik, s mi lesz a sorsa? Hogyan illeszthető mindez a Naprendszer fejlődésének történetébe, vajon mit tudhatunk meg majd 2015 júliusa után, ami a Föld szempontjából is lényeges? Színes képek és a szonda bolygórendszerbeli útjának vázlata egészíti ki a cikket.
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)
