A szakértő válaszol
Űrkutatással kapcsolatos kérdéseik vannak? Kérdezzenek a kapcsolat@mant.hu címen, és megosztjuk Önökkel a válaszokat!
Indítási ablak
Hogyan lehetnék űrhajós?
Lehetnek-e a műholdak fényes, gyorsan mozgó pontok az égen?
Mitől függ a pálya?
Szökési sebesség és gravitációs gyorsulás
Miért kell nitrogén az űrállomásra?
Miért kell visszatéréskor nagy sebességgel belépni a légkörbe?
A műholdak hővédelme milyen anyagokból készül?
Tényleg kevés ember lehet űrhajós?
Tényleg kevés ember lehet űrhajós?
Kérdés:
Szeretnék kérdezni az űrhajózással kapcsolatosan, mert nem vagyok tájékozott a témában és sok helyről sokfélét hallottam. Tényleg kevés ember lehet űrhajós? Mennyiből mennyi körülbelül? Azt mondják, hogy aki szemüveges vagy tömött foga van, nem lehet űrhajós. Egy internetes cikkben meg olyat is olvastam, hogy valóban fontos a csontok és a fogak épsége, de egy-egy tömött fog nem tekinthető kizáró oknak. Ha valakinek tört már el csontja, vagy császármetszéssel szült, tényleg nem forr már össze teljesen úgy, hogy az űrben bírja a nyomásváltozást? Ha igen, akkor az is számít, ha valakinek már vettek ki mandulát, vettek le anyajegyet, szemölcsöt, elesett és mélyebben lehorzsolta magát, vagy megvágta magát véletlenül késsel, illetve pengével? A gerincferdülés és az ép hallás mennyire számít? Ha valakivel már fordult elő baleset, amiben megsérült, vagy romlott el foga, tényleg nem juthat már el életében például a Holdra? Vagy a tudomány odáig is fejlődhet, hogy már kevesebb kizáró ok legyen? Érdeklődésem általános jellegű, az érdekelne, hogy ha majd sok idő múlva az embereknek tényleg el kell költözni más bolygóra, más galaxisba, ha a Naprendszernek vége lesz, hogy tudják megoldani, ha kevesen mehetnek űrbe? Vagy ez az utasokra nem vonatkozna, csak az asztronautákra? Egy visszér- vagy sérvműtét is számít? Űrturistáknál is számít az egészségi állapot ilyen szinten?
Válasz:
Az emberes űrrepülés kezdeti évtizedeiben valóban csak nagyon szigorú orvosi alkalmassági teszteken átesett emberek juthattak a világűrbe. Ennek az az oka, hogy az űrrepülés kockázatos, az emberi szervezetet pedig erős, szokatlan hatások érik (nagy gyorsulások, súlytalanság, stb.). Emiatt szeretnék elkerülni, hogy bármilyen egészségügyi probléma veszélyeztesse akár az űrhajósok épségét, életét, vagy a küldetés sikerét. Nem véletlen, hogy az űrhajósokat sokáig lényegében csak katonai vadászrepülőgép-pilótákból válogatták. A fizikai egészség mellett a lelki (pszichológiai) egészség is nagyon fontos.
Később, az amerikai űrrepülőgépek programjától kezdődően már más szakemberek (tudományos kutatók, mérnökök, tanárok) is részt vehettek űrutazáson. Ez nem jelentette azt, hogy nem kellett egészségügyi alkalmassági vizsgálatokon átesniük, de a feltételek már nem voltak annyira szigorúak. Ugyanez volt érvényes a Nemzetközi Űrállomáson korábban járt „űrturistákra” (fizetős utasokra), akik orosz Szojuz űrhajókkal jutottak fel és néhány napot töltöttek ott. (Magyarországon a legismertebb közülük Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly magyar származású amerikai üzletember, aki két alkalommal is részt vett ilyen fizetős űrutazáson.) Míg a kezdetekben egy fogtömés vagy egy kisebb műtét kizáró ok lehetett, ma már nem az. (Anyajegyműtét, horzsolás, ujj megvágása biztosan nem számított korábban sem.)
Ha az angol nyelv nem jelent akadályt, ajánlom az Európai Űrügynökség honlapján olvasható rövid tájékoztatót az űrhajósjelöltek egészségügyi alkalmassági követelményeiről.
Az űrrepüléshez éles látás szükséges. Szemüveggel természetesen nem lehet repülni, de a látásjavításnak lehetnek más módszerei, pl. a szemlencse lézeres műtétje vagy kontaktlencse viselése, ami lehetővé teszi az alkalmasságot.
A rövid válasz tehát a kérdésre, hogy bár manapság már többen lehetnek egészségügyileg alkalmasak az űrrepülésre, azért egyáltalán nem mindenki. Az amerikai, európai űrügynökségek űrhajós-toborzására általában több ezer vagy tízezer ember jelentkezik és legfeljebb 5-10 jelöltet válogatnak ki kiképzésre. (Nem feltétlenül azért, mert a többiek egészségügyileg alkalmatlanok, csak egyszerűen nincs többre szükség.)
Ami a kérdés utolsó részét illeti, először pontosítani szeretnék. Az emberiség más galaxisba bizonyosan nem fog soha elköltözni. A legközelebbi nagy galaxis, az Androméda is olyan távol van, hogy a fény sebességével haladva több mint két és fél millió évig tartana oda az utazás. A Naprendszer sem fog megsemmisülni, amíg a Nap létezik, az pedig évmilliárdokban mérhető idő még. A Föld előbb válhat ugyan lakhatatlanná - vagy a Nap felfúvódása miatt, vagy inkább mi magunk, az emberek miatt, akik fokozatosan tönkreteszik az élet feltételeit... A Föld teljes lakossága ma meghaladja a 7 milliárd főt! Ha menekülni kell, ennyi embert képtelenség volna elszállítani egy másik bolygóra, mondjuk a Marsra. Arról már nem is beszélve, hogy ott sincsenek meg az élet feltételei. Úgyhogy ha bármi ilyesmire szükség lenne egyszer a távoli (?) jövőben, akkor is feltehetően egy kisebb, az emberiség lélekszámához képest eltörpülő csapat kelhetne csak útra, hogy majd az utódaikkal lassan benépesítsenek egy másik égitestet.
Frey Sándor, 2016. december 21.
A műholdak hővédelme milyen anyagokból készül?
Kérdés:
Én tanultam elektronikát és elektrotechnikát, és hallottam, milyen extrém körülményeknek vannak kitéve a műholdak. Ezért is vagyok kíváncsi, hogy milyen anyagok alkotják a műholdak hővédelmét az extrém hideg ellen és az extrém meleg ellen! A hideg ellen gondolom fűtik valahogy, vagy nem? A meleg ellen folyékony nitrogénnel hűtik, vagy nem?
Ezek csak az én elképzeléseim, mert vannak gondjaik, pl. a nitrogén egy idő után elfogyna, a fűtés sok energiát vesz fel, ami nagy akkukat kívánna, meg így a méret növekedne, tehát sehogy sem jó az elképzelésem, szerintem!
Miért van a műholdakon arany borítás? Az valami aranyfólia? Hivatalosan is ez a neve, vagy van valami speciális neve ennek az anyagnak? Amúgy saját műholdat szeretnék építeni a Masat-1 mintájára de telekommunikációs céllal.
Válaszok:
A második kérdés (az aranyfólia) pontosan az első kérdésre adott egyik válasz. Lényegében "tükörként" viselkedik, visszaveri a napsugarakat, amik a túlmelegedés fő okai a világűrben (is). Napnak kitéve több száz Celsius-fokra is felmelegedhet egy tárgy (ha jó hőelnyelő), míg árnyékos részen (pl. a Föld árnyékában) a saját belső fűtése (az áramkörök hőleadása és az esetleges fűtés) melegíti, enélkül akár mínusz száz fokra is lehűlhetne. Az említett Masat-1 műholdon pl. jelen sorok írásakor 8,6 Celsius-fok az akkumulátorok hőmérséklete.
A műholdak forgatása elősegíti, hogy az összes oldal kb. egyenletesen melegedjen/hűljön. Ez azért fontos, mert ha egyik oldala jobban melegszik (a két oldal között akár száz fok különbség is lehetne), akkor az pl. mechanikai feszültségeket, tönkremenetelt okozna, de az elektronikus eszközöknek sem tenne jót. Ha a belső disszipáció és a napsugárzás kevés lenne, akkor semmi akadálya fűtőszálak beépítésének - de ennek az energiáját valahonnan elő kell teremteni. Ha napelemes a rendszer, akkor érdemesebb közvetlenül a napenergiával fűteni (régebben pl. volt néhány műholdon változtatható fekete-fehér felület a hőbeállítás céljára). A Naptól távoli űrszondáknál (ahol az energiát sem napelem adja) már fontos a külön fűtés.
Az űrrepülőgépnél (ahol sok a belső hőtermelés) a raktér "ajtaját" nyitották ki, annak a belső felületén hűtőbordák voltak, itt hűtőfolyadékot is használtak (ha jól emlékszem ammóniát és freont). Az űrállomásnál is ammóniás hűtőrendszer van (lásd itt).
Horváth Márk, 2014. május 28.
Nagyobb műholdaknál is használnak a napos és árnyékos oldal között hőhidakat hőmérséklet-kiegyenlítésre. Egy másik megoldás olyan zsalus felület, amivel megfelelően változtatják a hővisszaverő és hőelnyelő képességet.
Apáthy István, 2014. május 28.
Természetesen a gyűjteményemben fellelhető néhány hővédő anyag darabkája. Jól látható, hogy az űrkutatás minden területén felhasználják, a világ minden részén.
Én úgy tudom - a magyar származású, egykor a NASA-nál dolgozó szakembertől, Árpád Saykotól (Szajkó) - hogy az aranyfólia egyik fele elektromosan vezető, de a másik szigetelő tulajdonságú, és ráadásként sebkötözésre is alkalmas.
Schuminszky Nándor, 2014. május 28.
Egy műhold (vagy bármi más űreszköz, berendezés) készítése nem pusztán mérnöki munka, még sok minden más is kell hozzá, például engedélyek a felbocsátáshoz a felbocsátó állam hatóságaitól. Minden más (a mérnöki rész) csak ezután jön. Minden mérnöki elképzelés megvalósítható. Ez a webcím sokat segíthet a kérdések megvilágításában.
Fend Péter, 2014. május 28.
Miért kell visszatéréskor nagy sebességgel belépni a légkörbe?
Kérdés:
Nem értem a visszatérés lényegét. A fő gondot a hővédelem szokta okozni, a nagy sebességgel a légkörbe belépő úrhajó felizzik. De mért kell nagy sebességgel belépni, miért nem lehet mintegy beejtve a légkörbe a visszatérő egységet szépen lassan, és megfelelő magasságban ernyőt nyitni? Miért kell 6-7-szeres hangsebességgel belépni, mint pl. az USA űrrepülőgépei?
Válasz:
Azért nem lehet elegendően lassan belépni az űreszközzel a légkörbe, mert a pálya menti sebesség csökkentéséhez hatalmas mennyiségű energiára volna szükség. Annyi hajtóanyagot, ami a lassításhoz szükséges, képtelenség induláskor magukkal vinni. A feladatot ehelyett a légkör végzi el ingyen, cserébe "csak" a hővédelemről kell gondoskodni.
Frey Sándor, 2014. május 10.
Miért kell nitrogén az űrállomásra?
Kérdés:
Levegőellátással kapcsolatos kérdésem: Olvastam hogy az oxigént vagy vízbontással, vagy oxigéngyertyákkal állítják elő, a nitrogént pedig nagy nyomású tartályokban viszik fel az űrállomásra. Mért kell nitrogént felvinni? A légzéskor a szervezetünk nem használja fel a nitrogént. Az űrállomás légkörében csak az oxigént kell pótolni, a nitrogénszint nem változik. Mért kell pótolni, tartályokban felvinni?
Válasz:
Nitrogént nem azért kell felvinni, mert a légzéskor az emberi szervezet felhasználná. Az űrállomás nem zárható teljesen hermetikusan, így folyamatosan szükség van a megfelelő nyomás fenntartására, a lassan elszökő nitrogén utánpótlására. Ugyancsak elszökik valamennyi gáz, amikor az űrállomáson kívül végzett munka (űrséta) alkalmával a légzsilipet használják. Nitrogént egyébként azért használnak, mert egy kisebb nyomású tiszta oxigén légkör rendkívül tűzveszélyes lenne (ld. az Apollo-1 balesetét).
Frey Sándor, 2014. május 10.
Szökési sebesség és gravitációs gyorsulás
Kérdés: Van-e összefüggés a szökési sebesség és a gravitációs gyorsulás között?
Válasz: A kérdésre két választ fogalmaztunk meg.
1. válasz
Mindkettő ugyanabban gyökerezik: a nehézkedés jelenségében. A kiszámításhoz a „newtoni” ismeretek is elegendőek: Newton II. törvénye, valamint a szintén általa megfogalmazott gravitációs kölcsönhatásból fakadó vonzerő ismerete kell hozzá (mindkettő megtalálható a legegyszerűbb függvénytáblázatban is).
A./ Newton II. törvénye szerint a gyorsító erő egyenesen arányos mind a gyorsítani kívánt test tömegével, mind pedig az előidézett gyorsulás mértékével.
B./ A gravitációs törvény pedig kiszámíthatóvá teszi bármely két tömeg között fellépő gravitációs erő mértékét, amely arányos mindkét test tömegével, fordítottan arányos a közöttük lévő távolsággal. Ezt az arányosságot „megkoronázza” még az egyetemes gravitációs állandó, amely a természet egyik fontos és meghatározó állandója (lásd: Eötvös Loránd méréseit).
A Föld felszínén bármely testre nézve (tehát a test tömegétől függetlenül) a nehézségi gyorsulás mértéke ugyanaz. Kiszámításához az A./, a B./ ismerete, valamint a Föld tömegének, valamint a sugarának a mértéke és természetesen a gravitációs állandó kell (ez utóbbiak szintén megtalálhatóak a függvénytáblázatban). Egyszerűbben: a szabadon eső test súlyából származó gyorsító erő „gyorsulás” összetevője lesz a gravitációs gyorsulás.
A szökési sebesség kiszámítható abból, amit az ekkora sebességgel mozgó test mozgási energiája képvisel. Ennek az energiának éppen elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a Föld felszínétől a függőlegesen fölfelé (minden további beavatkozástól mentesen) elindított test – a Föld nehézségi erőterében, annak vonzása ellenében haladva – tetszőleges mértékben képes legyen eltávolodni.
Ennek a kiszámításához úgyszintén elegendő a Földtömeg, valamint a Földsugár mértékének és a gravitációs állandónak az ismerete.
Bán András, 2011. január 21.
2. válasz
A válasz ebben a dokumentumban olvasható.
Horváth Márk, 2011. január 20.
Mitől függ a pálya?
Kérdés: Mitől függ, hogy a Földről kilőtt rakéta milyen alakú pályán mozog?
Válasz: A kérdésre lehet röviden, és nagyon hosszan is válaszolni.
A rövid válasz: a pálya az indítás időpontjától, helyétől, valamint az indítási sebesség nagyságától és irányától függ. Leegyszerűsítve: a Földhöz képes minél gyorsabban indul a rakéta, annál távolabbi pályára tudja állítani a rajta levő űreszközt.
Egy Föld körül keringő műhold vagy űrhajó pályáját ezen túl a saját hajtóműveivel, menet közben is lehet alakítani. Például a magasságon, a pálya lapultságán (inkább kör, vagy inkább elnyúlt ellipszis) tudnak változtatni.
A hosszú, sokkal részletesebb választ az égi mechanika tudománya adja, amelyet általában több éves egyetemi tanulmányok alatt lehet elsajátítani.
Frey Sándor, 2010. január 22.
Lehetnek-e a műholdak fényes, gyorsan mozgó pontok az égen?
Kérdés: Esténként, a csillagokat nézegetve többször is feltűntek úgynevezett „mozgó csillagok”, melyek nagyon gyorsan haladnak. Nem repülő - legalábbis nem „szokványos” -, mert nem villog, hanem folyamatos fénye van. Azt hallottam, hogy ezek műholdak, de a műholdak egy pályán mozognak a Földdel, vagy nem? Hallottam olyat is, hogy ezek katonai gépek, amelyek a sztratoszférában repülnek, így a Nap fénye visszaverődik róluk, ezért láthatjuk őket csillagnak. Ez lehetséges?
Válasz: A nyugvó fényű, a repülőgépeknél lassabban haladó fénypontok valóban lehetnek műholdak - időnként a Nemzetközi Űrállomás akár a Vénusz fényét is elérheti! Napnyugta után vagy napkelte előtt a távoli repülőgépek (és nem csak katonai gépek) is visszaverhetik a Nap fényét.
A műholdak együtt mozognak a Nap körül keringő Földdel, akár a Hold, ám eközben valóban mozogni látszanak a csillagok között. Minden egyes műhold Föld körüli pályán kering - ugyanakkor a Földdel együtt mozog a Naprendszer többi égitestjéhez és az állócsillagokhoz képest.
Bán András, 2009. szeptember 22.
Hogyan lehetnék űrhajós?
Kérdés: Régi álmom, hogy űrhajós legyek. Rengeteget tudok a csillagászatról, de még nem eleget. Bár már nem kell gimnáziumot keresnem, mégis szeretnék érdeklődni, hogy van-e olyan gimnázium, ahol erre képeznek ki. Ha van, akkor hol, és hogyan lehet jelentkezni. (Az sem probléma, ha nem Magyarországon van.)
Válasz: Űrhajósképző iskolák nincsenek, hanem a középfokú és felsőfokú iskolák elvégzése után lehet űrhajósnak jelentkezni (a néhány, űrhajósokat képző űrügynökséghez, pl. az Európai Űrügynökség - ESA, vagy az amerikai NASA), és ha felvesznek, akkor ők a saját központjukban kiképeznek.
Ahhoz, hogy felvegyenek űrhajósnak, a következőket javasoljuk:
Végezd el (lehetőleg kitűnő eredménnyel) a gimnáziumot. Ha lehet, érdemes természettudományos tárgyakat fakultációban felvenni, és szakkörökre járni. Megjegyezzük, hogy az űrhajósoknak elsősorban nem csillagászatot kell tanulniuk, persze ahhoz is kell érteniük. (Az űreszközök segítségével végzett csillagászat is egy érdekes téma, de ehhez nem kell személyesen a világűrbe menni.)
Utána végezz el egy egyetemet (szintén a tanulásra koncentrálva). A természettudományos (főleg fizika, kémia, biológia illetve orvosi), valamint mérnöki (gépész, vegyész, villamosmérnök, mérnök-fizikus) szakokat javaslunk, mert ezek kapcsolódnak leginkább az űrhajósok munkájához. Egy orvos vagy biológus például az űrrepülés hatását vizsgálhatná az élőlényekre, főleg az emberre (ez egy régóta folytatott, fontos kísérletsorozat), egy anyagtudománnyal foglalkozó mérnök új anyagokat kísérletezne ki, egy gépész vagy villamosmérnök az űrállomás építésében vehetne részt, egy pilótából űrpilóta válhat. (De nem feltétlenül kell így lennie.) Érdemes olyat választani, ami felkelti az érdeklődésed, amit szívesen csinálsz, mert egyik szak sem feltétlen jelent előnyt.
Szükséges a nyelvtudás is, az angol és az orosz ma a Nemzetközi Űrállomás hivatalos nyelvei, legalább az egyiket folyékonyan kell beszélni, de inkább kettőt. Az ESA-ban német és francia tudás is hasznos (az űrhajósképző központ Németországban van). Hasznos lehet egy külföldi egyetemen tanulni legalább pár félévet - nemcsak a nyelvtudás miatt, de esetleg be lehet kapcsolódni űrkutatáshoz kötődő témákba.
Egyetem alatt érdemes önálló munkákat végezni - tudományos diákköri (TDK) pályázatot írni, szakkörökben részt venni, hazai és külföldi esszépályázatokon és technikai versenyeken indulni. Az ESA pl. többféle pályázatot indít különböző korosztályoknak. Ezek nemcsak a képességeid fejlesztik, de az önéletrajzban is jól mutatnak.
Az űrhajóskiképzés megkezdéséhez (illetve a felvételhez) meg kell felelni egy elég szigorú pszichológiai és egészségügyi követelményrendszernek is. Erre egészséges életmóddal, sporttal lehet készülni. Hasznos (bár költséges) lehet egy pilótaképzés (kisgépen, vitorlázón) is, főleg ha űrhajó-pilóta szeretnél lenni. A repülőorvosi vizsgálat pedig hasonló az űrhajósokéhoz, így időben kiderülhet, hogy alkalmas vagy-e, illetve milyen módon válhatsz azzá.
Sok sikert és kitartást kívánunk a felkészüléshez!
Horváth Márk, 2009. március 11.
Indítási ablak
Kérdés: Interneten keresztül nézem az Endeavour visszatérési műveleteit. Többször elhangzik, hogy az ablak mikor nyitott és mikor zárul be. Ezzel kapcsolatban lenne kérdésem. Visszatéréskor is figyelembe kell venni, hogy az indítási ablak nyitott vagy zárt állapotban van?
A másik kicsit összetettebb. Ugyanis halvány fogalmam van az indítási ablakról, hogy mi is az, de engem részletesebben érdekelne, hogyan lehet meghatározni? Jelenleg úgy gondolom, hogy a légkör nyomása nem mindig egyenlő mértékben "terheli" a Földet, ezenkívül számításba kell venni a Föld körüli űrszemetek pályáját is és ennek függvényében lehet meghatározni az indítási ablakot. Ez persze csak a saját elgondolásom. Erre vonatkozó irodalmat sehol nem találtam. Csak halvány utalásokat arra, hogy mivel a jelenlegi rakétahajtóművek gyengék, ezért figyelembe kell venni az indítási ablakokat is. Az teljesen világos, hogy van ilyen, meg mondjuk egy Hold-utazásnál nem mindegy, hogy mikor indítjuk a rakétát, mert a Hold igencsak virgonc célpont. Figyelembe kell venni azt is például, hogy a Holdra szálló űrhajó sem a Holdra tart, hanem egy előre kiszámított találkozási zóna felé, ahonnan majd a Hold tömegvonzása maga felé gyorsítja a járművet. De a lényeg, hogy mitől függ az indítási ablak és hogyan számítják ki? Mik azok a változók amiket figyelembe kell venni? Gondolok itt a légköri nyomásra, a célobjektum pályahelyzetére, stb. Melyek azok a konkrét tényezők, amiket figyelembe kell venni?
Válasz: Az "indítási ablakok" olyan időszakoknak felelnek meg, amikor egy adott űreszközt egy adott célpont felé energetikai szempontból a legkedvezőbben lehet indítani. Elvileg, ha korlátlan mennyiségű energia (másképpen: végtelenül erős hajtómű) állna rendelkezésre, lényegében akármikor indíthatnák az űreszközöket. Mivel ez távolról sincs így, kénytelenek figyelembe venni a korlátozásokat. A kulcskérdés tehát a hajtóművek korlátozott teljesítménye.
Nevezetes pl. a Mars felé "vezető" Hohmann-ellipszis, amelyen minimális
energia befektetésével lehet eljutni a szomszéd bolygóra. A kedvező Nap-Föld-Mars pozíciók kb. 2 évenként ismétlődnek.
A Föld körüli pályára szánt űrhajóknál, műholdaknál lényeges paraméterek - a hajtóművek tolóereje és a bekapcsolásuk ideje mellett - pl. az indítóhely földrajzi szélessége, a Föld napi forgása közben elfoglalt pozíciója. Ha pl. a Nemzetközi Űrállomást (ami csak igazán egy "virgonc célpont") kell eltalálni egy másik űrhajóval, akkor ez utóbbit akkor kell indítani, amikor a pályájának hajlásszöge megegyezik az űrállomáséval, mert azon később már nehezen lehetne változtatni. Ugyanez a helyzet, ha egy műholdat valamilyen speciális - pl. a pólusok fölött húzódó - pályára szeretnék juttatni.
Magát az indítást a pályát érintő megfontolások mellett adott esetben befolyásolhatja az indítóhely aktuális időjárása (ne legyen erős szél, zivatar), a megvilágítás (pl. nappal legyen), biztonsági dolgok (pl. hova essen le az űrrepülő hajtóanyag-tartálya; baleset esetén ne zuhanjon lakott területre semmi), és valóban az is, hogy ne legyen épp "útban" egy másik keringő űreszköz (a repülőgépes forgalmat természetesen előre leállítják az érintett légtérben).
Hasonló okok miatt nem szállhat le akármikor az űrrepülőgép: a kijelölt földi célpont adott, s meg kell várni, amíg a Földnek a forgása miatti helyzete, valamint a pályasík megfelelő egymáshoz viszonyított pozícióba kerül. Itt is korlátozott a manőverező képesség. (Ez nem indítási ablak, inkább "visszatérési ablak".) Általánosan igaz, hogy a visszatérés pályáját a fizika törvényei határozzák meg (a Föld tömegvonzása, keringése, légköri fékeződés), és az űrhajónak lényegében csak finom korrekciókra van módja.
Frey Sándor, 2008. december 1.
