Lapszemle: Aero Magazin december-január (2014.12.06.)

Az Aero Magazin 2014. decemberi és 2015. januári, év végén szokásos összevont számában megjelent űrkutatási vonatkozású cikkeket ajánljuk.

Az Aero Magazin lefrissebb száma ezúttal teljes 14 oldalt megtölt űrkutatással, öt nagy és hét kis cikk erejéig.

Leszállás magyar részvétellel – Philae – visszapattanás után, versenyfutás az idővel (Apáthy István, Hirn Attila)

Mint azt a médiából is tudhatjuk, a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínére kormányzott Philae leszállóegység meglehetősen kritikus helyen landolt, ami az égitest felszínének várható tagoltsága miatt nem is számított csodának. Az viszont már egyenesen csoda, hogy a műszert mégiscsak sikerült úgy-ahogy „lábra állítani”, sőt méréseket is végzett, és ezek eredményeit is el tudta küldeni – mindezt úgy, hogy a leszállóegység a végleges talajra érkezése előtt még pattant is egyet. Ugyanis a gyenge gravitációs erő korántsem a stabil landolás záloga... A szonda meglehetősen árnyékos helyen landolt, így a napelemek nem tudtak teljes értékű szolgálatot ellátni. Az akkumulátorok kimerülése után a szonda ismét „alszik” – talán az üstökös napközelsége alkalmával, amikor a napelemek kedvezőbb helyzetbe kerülnek, sikerül újabb adatokat nyerni a felszínről. Sok adatot megismerhetünk a szövegből és a közölt képanyagból egyaránt. Az üstökös körüli pályán maradt anyaszonda még hónapokon keresztül képes adatokat szolgáltatni.
A cikket a személyes résztvevők átélte drámaisággal olvashatjuk a szerzőpárostól. Külön részleteket tudhatunk meg arról, a magyar kutatók és mérnökök mennyi mindennel vettek részt a szonda létrehozásában és működtetésében.

Az űrutazás még ma sem rutinrepülés – Állami és magánprojektek az űrkutatásban (meruk–sajtos)

Szomorú aktualitást adott a cikk megjelenésének a SpaceShipTwo nemrég történt tragikus kimenetelű katasztrófája. Miképp alig egy évszázada a repülés, az űrrepülés is abba az irányba igyekszik fejlődni, hogy „polgárivá” váljék, azaz immár magánvállalkozások is beszálltak az űrversenybe. A jelentőségteljes vállalkozásokat tekinti át a cikk – egészen az első, négy évtizeddel ezelőttitől napjainkig. Amint az egyes vállalkozások kozmikus tevékenységet illető tervei, azonképp a vállalkozók motivációi, az őket illető elvárások is sokszínűek – pl. kereskedelmi űrturizmus, illetve űrhotel megnyitása... Sok nemzet is szeretne beszállni a magánvállalkozásokba, köztük meglepetések is vannak. Kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az űrrepülés még mostanára sem rutinfeladat; sajnos még ma is vannak sikertelenül végződő próbálkozások, és nincs vége a mártírok névsorának sem.
Mind a sikerek, mind a balsikerek taglalása is helyt kap a cikkben, egyben rengeteg adat és két kép is illusztrálja a leírtakat.

Kis műholdak forradalma – Mit sem ér, ha nem szólal meg (Gschwindt András)

A szerző a Masat–1 és a SMOG–1 projekt vezetője, így valóban avatott tudója a kis műholdaknak. E parányok megszületése, létrehozása nem kis mértékben pedagógiai elvre épül: a Masat–1-hez hasonló méretű műholdak megtervezését és előállítását mérnökhallgatókra – valamint rádióamatőrökre – bízzák, akiknek az űrkutatás iránti motivációját sikerül felébreszteni és fenntartani, és akik olyan kutatási területet választanak, amelyek éppen hogy nem a nagyméretű, több mázsás vagy tonnás kutatóeszközökben gondolkodnak. Előnye a nanoholdaknak, hogy a miniatürizálás igénye ösztönzi a kreativitást, és az elért eredmények tovább serkentik az érdeklődést. Ezek az eszközök a nemzetközi együttműködést is segíthetik – így pl. Magyarország is sikerrel juthat az űrtevékenység, az űripar közelébe. A hallgatók később a nagyobb léptékű űrprogramokban is már tapasztalatok birtokában tudnak elhelyezkedni. További előnye a kis méretnek, hogy – a monstrumokkal ellentétben – jóval kevésbé űrszennyezőek, sőt többüket egyenesen olyan alacsony pályára juttatják, amelyről a működés befejezte után (1-2-3 év) maguktól térnek le alacsonyabb pályára, ahol egyre jobban lefékeződnek, míg végül elégnek a légkörben. Ezen apróságokat kifejezetten olyan sajátos feladatkörre tervezik, amelyeket ekkora méretben is megoldhatnak, ugyanakkor kiegészíthetik a nagyméretű űreszközök szolgáltatta adatokat – jellemzően a távérzékelésben töltenek be fontos szerepet, és felbontóképességük sem elhanyagolható. A magyar siker ösztönzést jelent a további munkákra – jelenleg pl. a Masat–1-nél is kisebb méretű kutatóeszközök megépítése a legújabb cél. Több színes ábra is gazdagítja a cikket.

A Swarm-program – Európai műholdak a geomágneses tér mérésére (Kálmán Béla)

Az ESA egyik fontos programja az „Élő bolygó” nevet viseli, és ennek szerves része bolygónkról minél többet megtudni az űrkutatás eszközeivel. E program sokrétű; a cikk ezek egyikét, a Föld mágneses övezetét kutató műszeregyüttes sajátosságait taglalja. Szerzőnk – szokásához híven – először közérthető és szemléletes magyarázatot ad a Földet körülvevő mágneses övezet keletkezésére, alakváltozásaira – mind térben, mind pedig időben. Megtudhatjuk, hogy a Föld mágneses tengelye nem esik egybe forgástengelyével, sőt a mágneses tengely még csak nem is megy át a Föld geometriai középpontján. Részleteket ismerhetünk meg a három szondából álló műszeregyüttes szerkezetéről, műszaki adatairól, szerepükről, elérni kívánt pályáikról, valamint arról, hogy miként lesznek képesek minden eddiginél finomabb felbontású ismereteket szerezni bolygónk mágneses terét illetően. A felbocsátást Pleszeckben végezték el sikerrel, immár egy esztendeje. A három hasonló egységből kettő egymáshoz viszonylag közel „dolgozik”, a harmadik viszont magasabbra kerülve fokozatosan eltávolodik az előbbiektől, úgy, hogy végül a páros és a harmadik pályasíkja egymással derékszöget zár majd be. Ez az összeállítás a leginkább ideális a célok eléréséhez. Ezt a cikket is több színes fénykép és magyarázó rajz tarkítja.

Igényes roverek – Marsi leszállóhelyek kiválasztása (Almár Iván)

Valamely égitestet megközelítő szondát három módszer szerint készítenek föl: az égitest körüli pályán marad, vagy leszáll, de helyhez kötött marad, s a harmadik pedig a leszállást követően képes a helyét is változtatni. A Mars esetében már csakis a legutóbbira terveznek kutatóeszközt. Az amerikai EOS szaklap nemrégiben írást közölt a témáról – ez szolgál a jelen cikk alapjául. A program sikerének tehát igen érzékeny pontja a leszállási hely kiválasztása, hiszen ha a landolás szerencsétlenül vagy „kellemetlen helyzetben” történik, akkor akár az egész kutatási folyamat odavész. Ráadásul a kozmikus távolságok miatt a közvetlen beavatkozás is lehetetlen, hiszen az információ beérkezése, illetve a beavatkozási parancs érvényesülése között akár egy órával is összemérhető idő telhet el – és ez a korlát fizikailag átléphetetlen. Mivel újabb szondát készül az NASA indítani (Mars2020 néven), amely az ExoMarsnak keresztelt rovert ereszti le a bolygó felszínére, a kiválasztási procedúra ma is aktuális. Ha a talaj nem eléggé egyenletes, ha a Nap besugárzási szöge nem előnyös – a napelemes energia szolgáltatása szemszögéből –, akkor a rover nem tudja betölteni szerepét. E célból tehát a korábbi szondák adataira támaszkodva igyekeznek kiválasztani kínos alapossággal azt a területet, amelyen belül a leszállás várható – a lehető legkevesebb kockázattal. Maga a kiválasztási procedúra is igen körülményes – korántsem a csupán kutatók, hanem a mérnökök, planetológusok is részt vesznek a kiválasztás folyamatában. Az ExoMars leszállási helyét olyan vidékre tervezik, hogy legalább két méter mélyre lefúrva gyűjthessen mintát olyan vidéken, amely korábban bizonyosan vízben gazdag lehetett – pl. valaha volt folyótorkolat közelében, illetve ahol még nagy valószínűséggel ma is víz feltörésére utaló nyomokat találtak. Kitartó kutatás folyik ugyanis a lehetségesnek tartott marsi élet nyomai után. A további terv pedig az lenne, hogy egy később indított eszköz ezeket a mintákat begyűjtve visszaérkezik a Földre. Sok adat és színes kép, magyarázó rajz egészíti a leírtakat.

Rövidebb cikkek (H. A.)

Anatolij Berezovoj (1942-2014) – sokszoros „tartalék”, ám így is rekordot közelítő időt töltött űrállomásokon.

Orosz női űrhajós – köztük Jelena Olegovna Szerova immár a negyedik. Az ISS legénységét egészíti ki.

Csang'e–5-T1 – Sikerrel landolt és a Hold körüli pályáról visszatért kínai kísérleti szonda.

X–37B – 675 napi űrút során földet ért az amerikai katonai mini-űrrepülőgép.

Robbanások: Antares – sikertelen indítás, a teherűrhajó 2,2 tonna tudományos felszereléssel együtt megsemmisült; SpaceShipTwo – a kereskedelmi űrugrásokra fejlesztett jármű útközben fölrobbant. Egy pilóta életét vesztette, ám a másik sikerrel katapultált.

Orion-próba – december 4-ére tervezik Delta–4 hordozórakétával indítani az Orion űrhajót.

Az Aero Magazin honlapja

(Összeállította: Bán András)