Lapszemle: Aero Magazin július (2016.07.08.)
Az Aero Magazin 2016. júliusi számában megjelent űrkutatási vonatkozású cikkeket ajánljuk.
Lávacső lakóhelyek a Holdon és a Marson (Almár Iván)
Még a Földhöz közel keringő Nemzetközi Űrállomáson is riadalmat keltett valamely űrszemét vészes közelsége. Amikor pedig távol a földi atmoszféra és a magnetoszféra oltalmától – a messzi űrben vagy más égitest felszínén – kell az emberek épségéről folytonosan és hosszú időn keresztül gondoskodni, akkor ez nem elhanyagolható kérdés. Cikkírónk idézi a veterán űrkutató, Jacques Blamont gondolatait a távoli égitestek felszínén kialakítandó űrbázisok védelmének kérdésköréről. Utalva arra, hogy az emberiség évszázezredekig a barlangokat lakta, amelyek biztonságot nyújtottak, Belmont professzor a kutatók telepeit barlangokban, elsősorban lávacsövekben képzeli el, amelyek vastag kőzetburka mind a sugárzások, mind a hideg, mind pedig a meteoritek ellen természetes védőburkot adhat. Ebből következően a letelepedésre kiszemelt Holdon vagy Marson ilyesmiket kell felkutatnunk, mielőtt „beköltöznénk”. A cikk vázolja a most 90 éves veterán professzor tudományos életútját, majd a javaslatainak lényegi pontjait. A feladat tehát adott: először ilyen lávacsöveket kell keresnünk. Ehhez azonban célzott kutatási eszközökre lesz először szükség. Hogyan is alakul ki egy ilyen lávacső, a település menetrendje miképp képzelhető el, milyen nemzetközi összefogással lehet ezt a programot gazdaságosan és eredményesen végrehajtani? Mindehhez persze a nemzetközi űrjogi keretek lefektetése, a Hold és a Mars célzott feltérképezése, majd az első Hold-bázisok létrehozása, a bázisok továbbfejlesztése, végül a marsi bázis kiépítése a lépések rendje. Ez a folyamat mától számítva legalább még bő négy évtized is lehet… Látványos képek egészítik ki a cikket – elsősorban a lávacsövekre koncentrálva.
Új képek a Plútóról (Kálmán Béla)
Folyamatosan érkeznek a New Horizons adatai a Plútó–Charon törpebolygó-rendszerről. A szerző elsősorban látványos képeket közöl, amelyekre építve részletezi az összegyűjtött ismereteket. (Itt ezek híján nehéz tartalmas cikk-kivonatot készíteni…) A két törpebolygó egymáshoz képest kötött keringésű, és ez a fizikai állapot a felszínükön is nyomot hagy. Lévén az ottani átlaghőmérséklet alig negyven kelvin, ott a vízjég a „sziklakőzet”, a metán pedig a „víz”. Meglepően változatos a felszín – mind anyagi összetételét, mind a magassági viszonyokat tekintve –, akár 3-4 km magas hegységek, továbbá hasadékok hálózata, valamint szublimációs gödrök is felfedezhetőek. Jellemző a felszín anyagára egy tholin elnevezésű szervesanyag-keverék, amelyet az UV-sugárzás hozhatott létre. A kráterezettség nem annyira jellemző, mint pl. a Holdon. (Ez többek között az ottani, csekélyebb kozmikus sebességviszonyokból is eredhet – mind a Nap tekintélyes távolságát, mind a tömegviszonyokat tekintve.) Érdekes a légkör szerkezete, illetve a légkör és a felszíni anyagok, alakzatok kölcsönhatásának eredménye is. A New Horizons jelenleg a 2014 MU69 jelű Kuiper-kisbolygó felé tart – a randevú 2019-ben várható. És még sokáig érkeznek a szonda már eddig összegyűjtött adatai…
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)
