Lapszemle: Aero Magazin február (2019.02.18.)

Az Aero Magazin 2019. februári számában megjelent űrkutatási vonatkozású cikkeket ajánljuk.

Megdöbbentő számvevőszéki jelentés (Kozmikus százmilliárdok – nyújtott elliptikus zsebpályákon) (Meruk József)

A Roszkoszmosz állami szervezet rekordot állított be a pénzügyi szabályszegésekben. Miképp kerültek fúrt lyukak a Nemzetközi Űrállomás falába, amikor is a bejutás előtti ellenőrzés az űreszközökkel kapcsolatos helyszínekbe (szerelőcsarnok, űrhajóskiképző központ, kozmikus eszközöket irányító rendszer, stb.) irdatlan mértékű? Mitől telt be a pohár Putyin elnöknél, amikor egyenesen miniszterelnök-helyettesét delegálta a Roszkoszmosz élére? Mi az oka a programok végrehajtásában krónikusan jelenlévő időcsúszásoknak? Miféle ésszerűtlen kiadások, súlyos gazdasági fegyelemsértések vannak a Roszkoszmosznál? Milyen hatalmas összegek folynak el helytelen beszerzési eljárások, túlszámlázások révén? Hány start maradt el csupán 2017-ben, s mivel takaróztak az illetékesek? Mekkora gazdasági hiányt tárt fel a számvevőszék a hordozórakétákat előállító központ, valamint az űrhajókat és teherűrhajókat előállító Enyergija cég vizsgálata során? Hány száz milliárdos szabálysértés írható összességében a Roszkoszmosz, illetve a rendszerébe tartozó szervezetek, vállalatok rovására? A cikk döbbenetes tartalmát némileg enyhíti néhány színes kép az orosz űrkutatás tevékenységének oldaláról.

Célpontjánál az OSIRIS-REx (Spányi Péter)

Elérte célpontját, a Bennu kisbolygót a NASA OSIRIS-REx űrszondája. Cikkírónk bevezetés gyanánt történeti áttekintést vázol a Naprendszer égitestjei felkutatására küldött eszközökről: a Hold után a közeli, majd az egyre távolabbi nagybolygók következnek, melyeket a kisebb égitestek – üstökösök, kisbolygók – vizsgálata követ. Ez utóbbiak valószínűsíthetően jobban őrizték meg kezdeti állapotukat, így a korai, kialakuló Naprendszerről több információt szolgáltatnak. Az ezeket kutató szondák közül érdemes megemlítenünk a Galileo, a Stardust, a Rosetta, a NEAR-Shoemaker, a Dawn és a Hayabusa küldetéseket. A Plútó felé indult New Horizons és a Jupitert kémlelő Juno szonda mellett az OSIRIS-REx a New Frontiers program harmadik tagja. 2016 szeptemberében indult, majd hintamanőverek után végre elérkezett a Bennuhoz, ahol – mintavétel céljából – hosszas előkészületeket és alapos elővizsgálatokat követően feltehetően 2020-ban fogja megközelíteni a felszínt. A Bennu az Apollo-családba tartozó kisbolygó, ahova a földsúrolók is sorolhatóak. Megjegyezzük, hogy maga a Bennu a 2200-as évek vége felé akár össze is ütközhet a Földdel… Szerzőnk sok adatot közöl erről a kisbolygóról, majd a szonda kutató-berendezéseiről. Ez után részletezi a megközelítés, illetve a mintavétel folyamatának tervezett műveleteit. A (feltehetően sikeres) mintavételt követően a szonda visszaindul a Föld felé, majd egy kapszulában ereszkedik le a mintavétel anyaga. Várhatóan további két éven át tart majd a minta vizsgálata és katalogizálása. A cikket látványos képek, fantáziarajzok, illetve egy – külön részletes leírással ellátott – magyarázó ábra illusztrálja.

— o —

Mindössze három, ám annál terjedelmesebb űrhír – amelyekhez az Űrvilág cikkeit is felhasználták – a H. A. F. – K. B. szerzőpárostól:

Mars InSight: mi van belül?
A több funkciós szonda egyik eszköze (az amúgy olcsó SEIS) egy különleges, és igen érzékeny szeizmométer („Mars-rengés” mérő), és ez a szonda testétől függetlenül, tőle jónéhány deciméterre működik önállóan. A másik eszköz (a HP3) a bolygó belsejéből kiáramló hőt méri oly módon, hogy a talajba 5 m mélyen lefúrnak, ezt követően a fúró tengelyén 5 cm-enként hőérzékelőket működtetnek. Ezzel akár a napi hőingadozást is tudják mérni. A harmadik kísérlet (a RISE) tulajdonképpen nem igényel külön odaszállított műszereket: a szigorúan állandó frekvencián kibocsátott rádiójelek vételi frekvenciája ingadozásának, apró eltolódásainak folyamatos méréséből megállapítható a szonda helyzete, így a Mars forgási sebességének, forgási tengelyének pillanatnyi állapota, illetve ezek változásai. E három eszköz az égitest belső szerkezetéről adhat minden eddigieknél részletesebb információkat. Mindezek kihelyezéséhez és az egyéb vizsgálatok elvégzéséhez egy robotkar teljesít szolgálatot. (Ezt tulajdonképpen a 2001-es Mars Surveyor szondához készítettek, ám ez idáig a raktárban várakozott.) Szó esik még a szonda útjáról – az indulástól kezdve egészen a leszállásig –, valamint arról, meddig tervezik működtetni az eszközöket. Színes fényképek, magyarázó és fantáziarajzok teszik teljessé a híradást.

Leszállás a Hold túlsó oldalán
Sikerrel landolt a Chang’e-4 űrszonda a Hold – a Földről sohasem látható – túlsó oldalán. Ez ezen a vidéken az első sima leszállás. Ezt követően a kis robotautó legördült, és elkezdte kutatómunkáját. A kapcsolatot a Földdel a korábban a Föld–Hold rendszer külső Lagrange-pontja környékén pályára állított Csüecsiao szonda biztosítja. A cikk részletezi a szonda útját a leszállásig – ez egyébként a Von Kármán-kráter közelében van. E cikkhez is csatoltak színes képet, illetve térképet.

A New Horisons az Ultima Thule kisbolygónál
A szonda 3500 km-re közelítette meg a kisbolygót, miközben elszáguldott mellette. Az első adatok megérkezése után még legalább 20 hónap, amíg a többi is lejut a Földre. A kisbolygó két összeragadt „golyóbis”, alakja hóemberére emlékeztet. A cikk az esemény krónikája mellett beszámol a kisbolygó névválasztása körüli bonyodalmakról, majd közli a legfrissebb adatokat. A szonda vizsgálatait folyamatosan egészítették ki földi csillagászati eszközökkel. Valószínű, hogy a maradék üzemanyag újabb, Kuiper-övbeli égitest meglátogatására is elég lesz, energiaellátása pedig 2030-ig is kitarthat. Valódi fotó, színes fantáziakép, illetve magyarázó rajz egészíti ki a cikket.

Az Aero Magazin honlapja

(Összeállította: Bán András)